|
Szeptember 5-én körzeti alkalmunk volt. Sokfelől együtt lehettünk. Szabó Attilával a világosságról gondolkodtunk. Délután a kab-hegyi kilátást csodáltuk meg, amiről az album is tanuskodik. Jób 38:12-24 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? Jób 39:34-37 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! És szóla Jób az Úrnak, és monda: Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. |
